A szerelmi csalódás egyenes következménye az elégikus hangnem. Az 50-es évek szerelmi élménye kétféle életérzést fakaszt a költőben:
- a csalódás miatti felejtés
- a mégis emlékezetben tartás.
A földi és kozmikus világot összekapcsoló magas hegy költői képe alkalmas e két érzés összekapcsolására, hisz a felejtést szimbolizáló hó birodalma a költő visszaemlékezésekor mintha a napfénytől izzani kezdene. A kozmikus és a földi kép mint a képzelet és a valóság birodalma úgy tartozik össze.
Műfaja: elégia, melyen végigvonul egy szimbolikus kép és ez allagóriává avatja a verset (ez után Ady szimbolikus verseit allegóriának nevezte).
A költői képzelettel megalkotott Gína méltóvá vált Vajda 20 évvel későbbi emlékezésére, szerelmére. A szomorúan szép lépek a hideg és a tisztaság jelképével, a hattyúval ünnepélyes hangulatot kölcsönözz az emlékezésre. Jambikusak versei, a komor ünnepélyesség okán e verse is:
„De néha csöndes éjszakán elálmodozva egyedül”
È - | È - | È - | È - | È - | È - | È È| È - |
Juhász Gyula és Sárvári Anna kapcsolata hasonló elégiákat eredményezett.
